Debrecenben jártam, egy olyan otthonban és iskolában, ahol halmozottan sérült gyerekek, fiatalok élik mindennapjaikat, tanulnak, fejlődnek. Az udvaron kondi játszó fogadott, az ajtók mögött pedig jó hangulat, mosolygós arcok. Láttam vízágyat, póló szitázást, klubhelyiséget, egyéniségeket, sok-sok segédeszközt, sátorba tuszkolt lelkészt, orvosi rendelőt, papírkosár-műhelyt, tínédzserek által festett falakat, önkénteseket. Megtiszteltetés volt, hogy ott lehettem. Jót beszélgettünk Zsófival.
41. Prievara Tiborral beszélgettünk: AI a suliban?
Meddig dughatjuk még a fejünket a homokba? Beengedhetjük az AI-t a suliba? Ha igen, hogyan érdemes beengednünk? Segítheti a minőségi munkát?
